Gyermekrák Alapítvány Közhasznú Szervezet
Sajtószoba/Sajtómegjelenések

Mi a baj az alapítványokkal?

mixonline.hu 2014.09.11

Regös István - 2014. 09. 11. 

 

Finom kávéházi nyelven szólva rühellem azt a kutyakomédiát, ami az alapítványok körül zajlik. A legfurcsább éppen az, hogy többnyire ott kezdődnek a gyalázkodások, ahol valakik jól vagy rosszul, valamilyen közjóra gyűjtenek pénzt, és jól vagy rosszul adományoznak.

 

Régen, mondjuk, tíz évvel ezelőtt, ha egy alapítvány bármilyen kicsit vagy sokat adományozott a társadalom valamely rétegének, feltételezhetően a rászorulóknak, akkor megtapsolták, kitüntették, vagy mit tudom én, milyen más módon ismerték el. Azóta mintha minden megváltozott volna, az alapítványi világ a sarkaiból fordult ki. Most a fenti megállapítás úgy változott, hogy aki jól vagy rosszul arra adta a fejét, hogy egy alapítványban azért dolgozik, hogy pénzt szerezzen, és azt jól vagy rosszul szétossza, adományozza a feltételezhetően rászorultaknak, arról már eredendően rosszat feltételeznek. Minimum csaló, középszinten hűtlen kezelő, de lehet sikkasztó vagy tolvaj is. Úgy tűnik, ez elhatározás kérdése. 

 

Átlényegülés

 

És még maradjunk egy picit elvi síkon. Amikor Magyarországon, legalábbis az elmúlt hetven évben hagyományok nélkül, minden előzmény nélkül létrejöttek az alapítványok, ezek tényleg szinte szabályozatlanul, tapasztalat nélkül, amatőr módra működtek. Így az elvárások is amatőr módon, hitbéli elképzelések alapján működtek. Azóta nagyot fordult a világ, milliónyi jogszabály határozza meg egy alapítvány működési feltételeit, vége az amatőrizmusnak, vége a lelkes civilek úgynevezett társadalmi munkájának. Az alapítványok világa éppúgy vállalkozás lett, mint mondjuk egy trafik, egy pék vagy egy gyógyszergyár. A lelkes társadalmi munkás amatőrök helyett az alapítványok szervezeti felépítése professzionális lett, megjelentek az alkalmazottak, a pénzért dolgozó ügynökök, szervezők. Az alapítványok kiléptek a civil szférából a gazdasági világba, a non-profit helyett a profitábilis helyzetekben találták magukat. Rendezvényeket kezdtek szervezni, óriási médiafelületeket birtokolni, vagyis befektetésből, pluszmunkából akartak és talán akarnak még ma is pénzt szerezni, vagyis profitot, annak ellenére, hogy nem szabad így hívni a pénzbeli bevételt. Pedig én még úgy tanultam, hogy aki pénzből, annak forgatásából, befektetéséből, adásvételből pénzt csinál, vagyis hasznot, az profitot termel. 

 

Tegyél jót, kitörik a nyakad!

 

Ami az Ökotárs norvég alapokat felhasználó alapítványnál történik, ahhoz egyszerűen nem tudok hozzászólni, mert nem ismerem a részleteket. Azt tudom, hogy a rendőrség azért lépett közbe, mert olyan feljelentések érkeztek, amiket a törvény szerint kötelesek vizsgálni. Éppen ezért nem a rendőröket kell megint ostorozni, hanem azt a helyzetet elemezni, aminek ez lehetett a következménye. A másik ilyen anomália egy kipécézett alapítvány sárba döngölése, alázása. Tudom, mindenki látta, mert naponta többször mutatták be minden létező televízióban, internetes felületen, hogy a Gyermekrák Alapítvány alapító vezetője, Balogh István egy mentőautóval ment valahova. Állítólag ügyeket intézni. Na kérem, ez már valóban nemzetgyalázás, emberiség elleni bűntett. A kiróható büntetés pedig minimum karóba húzás, akasztás, felnégyelés, főbelövés és kerékbe törés. A sorrendet, mert ez egy demokratikus ország, maga az elítélt választhatja meg. De komolyra fordítva a szót, én egyszerűen vérlázítónak tartom, hogy egyes kollégák, egyes médiumok élvezettel tocsognak egy nem létező ügyben, vagy ha létezik is, eltörpül az alapítvány évtizedes teljesítménye mögött. 

 

A gyógyult betegek nem felejtenek

 

Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miért, de Balogh István létrehozott egy alapítványt, és napi 12-14 órát dolgozott azon, hogy a munkájuk eredményeként rengeteg beteg gyereknek adjanak reményt a gyógyuláshoz. És éppen ezt titkolják el, pont erről nem akarnak beszélni, csak arról a fránya mentőautós utazásról. Természetesen Balogh István nem mártír, nem is akar az lenni, és biztos, mint minden gazdasági szervezetnél, ott is, őnála is lehetnek hibák a gazdálkodásban. De hogy egy alapítvány mire használja fel a pénzt, azt csak egy dolog szabályozza, az alapítói oklevél. Csúnya dolog, hogy ha valaki addig csókolja meg a kezet, amíg az ad neki. Ha pedig már nem tud, vagy netán nem akar, mert úgy gondolja, hogy akinek adott, nem a legjobban használta fel, akkor az, aki épp nem kap, beleharap abba a kézbe. De hát ez sajnos igencsak ismert dolog, ahogy egy nagy politikus szokta volt mondani, a hála nem politikai kategória. És ismételten mondom, mielőtt az én fejemre is ráolvassák, a Mix médiumai évek óta rendszeresen publikálják az 1 százalékos kampányok idején nem csak a Gyermekrák, de több alapítvány tevékenységét is. Természetesen nem tisztünk megítélni a nálunk publikált alapítványok tevékenységének jogszerűségét. Azt azonban tudjuk, hogy pontosan a Gyermekrák Alapítványt kívül, belül, alul, felül rengetegszer átvilágították már. Mostanában pedig a legsúlyosabb vád az volt, hogy vagy hét-nyolcszáz millió forintot, ahogy a támadó médiumok írják, parkoltattak, a pénzből érkező haszon miatt, különböző bankszámlákon. Ezt egyértelműen cáfolták az alapítvány jogi képviselői és vezetése is. A magyarázat az, hogy olyan intézményre próbálták összegyűjteni az alapot, ahol a legmodernebb kórházi körülmények között, a legújabb gyógyászati eszközökkel adhatnak gyógyulási reményt a rákos gyermekeknek. 

 

 

Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!

 

Miként írtam e dolgozatban, a mai alapítványi rendszer már professzionális üzlet. Azok is abból élnek, akik az alapítványban dolgoznak, amit az alapítvány kap, az önzetlen támogatók által felajánlott 1 százalékokból. És most, kedves kollégák, meg lehet próbálni ellehetetleníteni egy alapítvány tevékenységét, megfosztani támogatóitól, az önzetlen 1 százalékosoktól. De ki nyer ezen? A gyermekek csak veszítenek, és itt a veszítés akár az életet is jelentheti. Vagy valami más erők mozognak a háttérben? Olyan feltörekvő alapítványok, amelyek nem tudják, hogy milyen munka fekszik például a Gyermekrák Alapítvány eddigi tevékenységében? Vagy a médiától is azt várják el, hogy együtt vonyítson mindenki? Hogy elég rablót kiáltani, és akár már le is lehet lőni? Hangsúlyozom, nem tudom, és nem is akarom tudni, hogy akár a Gyermekrák Alapítvány, akár a többi, milyen jogszerű tevékenységet folytat, csak azt szeretném, ha azok a célok, amikre alakultak, megvalósulnának. És ehhez, biztos vagyok benne, nem a nimbuszuk letörése az eszköz, hanem az alapítványok szellemének a támogatása. Ahol hiba van, azt ki kell javítani. Ahol rossz a szabályozás, újra kell szabályozni. De addig, amíg az alapítványi támogatások híján kórházak, iskolák, sportegyesületek zárhatnának be, frontálisan támadni egy alapítványt, és a benne dolgozó embereket, több mint hiba, bűn. 

 

« Vissza | 1277 olvasás | 2014-09-11 10:27:45

Iroda
1084 Budapest,
Rákóczi tér 10.
E-mail:
gyermekrak@gyermekrak.hu
Telefon
(1) 217-1034
(1) 217-1035
Ügyfélfogadás
Kedden és csütörtökön:
8:00-15:30
Legújabb média
Eddigi látogatók száma:
35 802 214